Egészség a rácsok mögött: kevés a gyógyszer, sok a betegség
Ahogyan a külvilágban, úgy a rácsok mögött is sokan küszködnek különféle betegségekkel, melyeket értelemszerűen nem lehet kezelés nélkül hagyni. A tavaly évben több száz alkalommal vették igénybe a szatmári rabok az egészségügyi ellátást, sőt, több mint 100 fogvatartottat kellett kórházba szállítani.
Szatmárnémeti börtönében, ahol ebben a pillanatban 375 elítélt tengeti mindennapjait, tavaly nem kevesebb mint 11 461 általános egészségügyi kivizsgálás és 424 fogorvosi kezelés történt, 65 esetben pedig arra is szükség volt, hogy a fogvatartottat benntartsák a börtön gyengélkedőjében. Ugyanakkor azt is érdemes elmondani, hogy a rácsok mögött 135 krónikus beteget is számon tartanak. 11-en pszichikai betegségekkel küszködnek, 60-at magas vérnyomással, 97-et kardiovaszkuláris betegségekkel, 14-et emésztési problémákkal, 22-t zsíranyagcserével kapcsolatos panaszokkal, 6-ot reumával, 20-at endokrinológiai betegségekkel kezelnek. Emellett 5-en epilepsziásak, 3-an tuberkulózisosak, 11-en krónikus obstruktív tüdőbetegséggel küzdenek, illetve 2 esetben glaukómát, 7 esetben prosztata-megnagyobbodást, 1 esetben pedig tumort fedeztek fel az orvosok. Ezen krónikus betegségekkel regisztrált fogvatartottaknak értelemszerűen havonta kompenzált vagy ingyenes gyógyszereket kellett biztosítani.
Ugyanakkor az egészségügyi személyzet nem csak az idült megbetegedéseket követte figyelemmel, hanem azokat is, amelyek könnyen súlyosabbá vagy fatális kimenetelűvé súlyosbodhattak volna. Utóbbi esetre nem volt példa 2018-ban, azaz egyik rab sem lehelte ki lelkét a szatmári rácsok mögött, viszont 132 esetben olyan súlyossá vált egy-egy betegség, hogy bizony az érintettet a legközelebbi börtönkórházba kellett szállítani.
Emellett az börtön különös figyelmet fordított a prevencióra is, ugyanis mint az éves beszámolóból kiderült, egész évben folyamatosan zajlottak a megelőzés céljából tartott ellenőrzések. A különféle járványok elkerülése érdekében 838 ellenőrzést szerveztek, melyek főként a cellákat, az élelmiszerraktárt és a börtönboltot érintették, illetve ennek részeként naponta monitorozták a felszolgált ennivalót is. Bár elsőre túlzónak tűnhet ez a nagy körültekintés, de be kell vallanunk, egy olyan helyen, ahol ennyi ember van összezárva, komoly következményekkel járhat egy-egy fertőzés vagy járvány. S természetesen az sem utolsó szempont ezzel kapcsolatban, hogy egyszerűbb és költséghatékonyabb rendszeres kontrollt tartani, mint utólag egy-egy tömeges megbetegedést kikezelni.
Hogy a benti élet nem különbözik nagyban a külvilágétól, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a börtönben is nagy kihívást jelent a megfelelő mennyiségű gyógyszert beszerezni és biztosítani a megfelelő orvosi ellátást. A szatmári börtön évértékelője egyértelműen a tavalyi év egyik legnagyobb negatívumaként emelte ki, hogy a saját és a Védelmi, Közrendi, Nemzetbiztonsági és Igazságszolgáltatási Egészségbiztosító Pénztár által rendelkezésükre bocsátott pénzösszegből csak nagyon nehezen sikerült elegendő orvosságra és más természetű egészségügyi eszközökre szert tenni, ugyanis a jelenlegi törvénykezés szinte minden ilyen jellegű kezdeményezést ellehetetlenít. Mint írják, a börtön gyógyszerkészlete szinte egész évben a nullával volt egyenlő, nem egyszer volt rá példa, hogy a foghúzáshoz szükséges érzéstelenítőt sem tudják biztosítani.
Nem fenékig tejfel tehát a rácsok mögött sem. Az egészségügyi rendszer minden területén komoly változtatásokra van szükség, annál is inkább mivel az egészséghez és az egészségügyi ellátáshoz való jog mindenkit megillet, még akkor is, ha egy időre cellalakóvá válik.
